Home Ember ismerd meg önmagadKirpalMan Know Thyself

Sant Mat


Ember, ismerd meg önmagad

Sant Kirpal Singh, forditotta Tóth Ildikó (Sant Bani)

A szelíd szívek a kertek,
A szelíd gondolatok a gyökerek,
A szelíd szavak a gyümölcsfa virágai,
A szelíd tettek a gyümölcsök.

Sant Kirpal TEREMTÉS KEZDETE ÓTA, amikor az ember önmagára ébredésének első lángja fellobbant, figyelme egyre inkább saját, evilági létezésének, valamint az egész teremtés oka és eredete vizsgálatának kérdése felé fordult. Korszakokon át hiába kutatott és kérdezett; míg végül a tudás iránti növekvő szomjúsága arra késztette, hogy tanuljon a mások által e téren elért eredményekből.
  Régi és modern bölcsek azt kérdezték: "Mi az a tudás, amely által minden mást megismerhetünk?" - és ugyanazzal a lélegzetvétellel válaszolták: "A magasztos én (self) tudása - az igaz emberé." A legfőbb tudás az, amely mind elméletben, mind gyakorlatban az ember valódi természetével és Istennel való kapcsolatával foglalkozik. Valójában feltevés, hipotézis nélküli természetes tudomány, ami nincs kitéve sem változásnak, sem az idő múlásának.
  Az ókori Indiában ezt a tudást "para vidya"-nak (a meg valósított igazság tudományának vagy a "túlnan", a túlvilág tudományának) hívták, és értelmezésére különböző elnevezések keletkeztek. Később bevezették az apra vidya (Apra vidya: a para vidyához szükséges előkészületek:1. Erkölcsös életmód 2. A koncentrácio és meditácio gyakorlása.) kifejezést, amely apara vidya (Para vidya: a túlvilag tudománya, vagyis a megvalósított igazság tudása és bölcsessége; a lélek kapcsolata az isteni igazsággal. tudásának megvalósításához szükséges előkészületeket jelenti. Ezek az előkészületek a következőkből állnak: etikus és morális életvitelből, illetve a koncentráció és meditáció (oly sokféleképpen való) gyakorlásából; mindkét követelmény nélkülözhetetlen a szellemi fejlődéshez.
  Az ember állandóan új neveket és szakkifejezéseket vezet be vagy változtat meg, hogy leírja ezt a tudományt. A Mestereket santnak nevezték, a tudás természetét matnak, így adva nekünk a (Sant Mat: a szentek ösvénye es tanítása; az isteni tudtára ébredes. Isten önmagunkban való megvalósításának) Sant Mat kifejezést, ami manapság a Mesterek útjának leggyakrabban használt elnevezése. Más elnevezések, mint a Shabd Yoga, Surat Shabd Yoga, Sehaj Yoga ugyanezt a tudományt jelentik. A szanszkrit nyelvben a "sant" szó a legmagasabb rendű Mestert, a "mat" a beavatottnak a személyes tapasztalat által megalapozott véleményét vagy megállapításait jelöli. E tudomány alapjai ennél fogva az emberben levő magasztos én gyakorlati megtapasztalásának kritikus tanulmányozása, aprólékos vizsgálata és egy élet során való személyes igazolása eredményein nyugodnak. A magasztos én ezen tapasztalása olyasvalami, amit egy erre alkalmas Mester kész átadni minden olyan személynek, aki közeledik hozzá. A szentek tanítása, rendszere és egyben ösvénye tehát a Sant Mat.
  A Mesterek nem tulajdonítanak jelentőséget neveknek, megjelöléseknek vagy annak a ténynek, hogy sok vallásos szekta, csoport és kör e tudományt kizárólagosan a magáénak követeli, és azt a vezetői vagy alapítói után nevezi el. Ők - tudniillik a Mesterek - úgy tekintik ezeket a csoportokat, mint iskolákat, ahol az ember - a teremtés legnemesebb lénye - az egy és ugyanazon Mindenható Atya gyermekeként a többi emberrel együtt tanulhat. A Mester (akit Sant Satgurunak is neveznek) mind az elméleti, mind a gyakorlati tudás tökéletes birtokában van, és képes ezt a tudást és tapasztalást átadni az igazság komoly keresőinek, minden faji, kasztbeli vagy vallási megkülönböztetés nélkül bárki férfinak vagy asszonynak, legyen az gazdag vagy szegény, fiatal vagy öreg, bölcs vagy vétkes, tanult vagy tanulatlan. Aki a tudomány lényegét képes felfogni, annak a teljes tudás elsajátításához is joga van.

A KÜLÖNBÖZŐ HITEK ÉS HITVALLÁSOK MAI HELYZETÉRŐL

A szótár a mat szót mint bölcsességet definiálja, de a kifejezés köznyelvi jelentése inkább szekta vagy hit, illetve olyan emberek csoportja, akik közös nézetekben és hitben osztoznak. Ilyen nézetek és hitek azonban puszta bölcseleti tanításokra alapozva a személyes megtapasztalás támasza nélkül nem kielégítőek; ezáltal a kereső a merőben üres szavaktól félrevezetődik. Sok társaság, hitbeli és más vallásos közösség a szellemiség után szomjazók számára csupán könyvek, hitek és elméletek örökségét tudja nyújtani. Tökéletlenségüket és hiányosságaikat elrejtik a meleg fogadtatás, a technika és a szaknyelvi kifejezések áradata, továbbá mondások és idézetek függönye mögé, amelyeket a ma hatalmas mennyiségben piacon levő irodalomból válogatnak ki felelőtlenül. Propaganda, szereplés és pózolás váltotta fel a gyakorlati szellemiséget azzal az eredménnyel, hogy a kijátszott közönséget visszariasztották Isten szent gondolataitól és könyveitől. Ez az oka az ateizmus térhódításának.
  Az értelmes ember számára hinni egy dologban vagy tényben anélkül, hogy venné a fáradságot azt megvizsgálni, semmiképpen sem hitelt érdemlő. Éppen ellenkezőleg, rá nézve a közombös elfogadás csakúgy, mint a feltétlen hiszékenység, negatív hatású. Bármely hit, amely nem tények személyes megtapasztalásán és igazolásán alapul, kevés értékkel bír. A modern ember jól definiált, világosan áttekinthető tudományt akar, amely tapasztalati úton történő megvalósításra képes, és konkrét eredményeket tud nyújtani. Ezért meg kell próbálnunk a saját szemünkkel és fülünkkel látni es hallani, nem másokéval.

ÖNVIZSGÁLA

Az ember testből, értelemből (intellektusból) és lélekből áll. Önmagunk fizikai és mentális fejlesztésére különösen sok gondot fordítunk, míg a lélekhez vajmi keveset értünk, amely pedig uralkodó erő mind a test, mind az értelem fölött. A testi örömök nem tartósak, a testnek és a tudatnak általunk nem tagadható korlátai vannak; ennélfogva a boldogság és béke örökkévaló forrásai után kell kutatnunk ön magunkban. Ebben az irányban az önvizsgálat az első lépés. Ezen a ponton elménkben sok kétség merül fel. Létezik egy mindenható erő, akit az emberek többsége Istennek hív. Benne hisznek, őt imádják, róla beszélnek. Lehet róla tudni többet is? Lehet vajon látni őt és beszélni hozzá? E kérdésekre van egyértelmű és tiszta felelet; ezt a Mester néhány rövid szóban megadja: "Igen, láthatjuk őt, és beszélgethetünk vele akkor, ha felemelkedünk oda, ahol - mint mondják - ő lakozik." A Mesterek azt mondják: "igen", és nem kell halálunkig várnunk erre, mert itt és most tapasztalatot nyerhetünk róla. Ez összhangban van a Természet törvényeivel, amely utóbbiról mind ez idáig szót érdemlő tudással nem rendelkezünk. Magunk körül mindenütt azt látjuk és érzékeljük, hogy az apró atomtól a hatalmas univerzumig mindent a Természet törvénye irányít. Így - az alapos gondolkodó számára - ebben az univerzumban és az azt kormányzó törvényekben semmi bizonytalan, véletlenszerű vagy kaotikus nincsen. Hogy tehát bármilyen célt elérjünk, íme létezik egy természeti törvény: egy alapelv és módszer, amellyel ellenőrizhetjük, kipróbálhatjuk és mérhetjük törekvéseink eredményét. És amint a Természet tudományában, úgy a vallásos iratokban is hasonló módszerek fedezhetők fel bárki gondos kereső számára, jóllehet különböző nyelveken és más szavakkal leírva. Be szeretnénk lépni Isten országába; "de hogyan?" kérdezzük. "Annak segítségével és vezetésével, aki már maga is behatolt oda, és ott vezetni képes minket" - hangzik a Mesterek egyszerű válasza. "Lehetséges ez?" "Mint ahogy kétszer kettő az négy, olyan pontos és biztos ez a tudás" mondják ők ismét. Szent könyvekkel, dicsőítő énekek és himnuszok éneklésével nem lehetünk elégedettek. Törekednünk kell az előrehaladásnak ugyanazon fokára, mint amit a könyvekben leírt példabeszédek és ismeretanyag szerzői elértek. Tapasztalatuknak a mi tapasztalatunkká kell válnia, mert: "amit az egyik elért, azt a másik is képes megtenni"; természetesen megfelelő segítséggel és vezetéssel. Ennél kevesebbel nem is szabad beérnünk. "A szeretetnek még halvány szikráját is alig érezzük Isten iránt - hogyan remélhetnénk hát?" A szentek erre azt válaszolják: "Ennyi éppen elég, hogy a hozzá való közeledés legmagasabb tudományára érdemes legyél." Ez már reménysugár. Óh, ha ez a piciny szikra lánggá nőhetne! Újra azt mondjuk: "Jézus és más nagy Mesterek róla oly nagy szeretettel beszéltek, de mi vétkesek vagyunk, és e korban nincs sok remény számunkra." Íme a Mesterek megnyugtató felelete: "Ha a bűnösök legrosszabbika lennél is, nem számít, állj meg ott, ahol vagy. Mindenki számára van remény, még ebben a válságos korban is." Korszakokkal ezelőtt a Természet anyagiakban és szellemiekben is gondoskodott rólunk. Ma ugyanez a változtathatatlan törvény működik, és ez fog működni tovább a jövőben is. Van étel az éhezőnek és víz a szomjazónak. A kereslet és a kínálat a Természet kérlelhetetlen és örök törvénye, amely mindig fennáll. Csak élő Mester révén lehetséges kapcsolatot teremtenünk a Mindenható Istennel magunkban. A Sant Matban tárgyak és képek kontemplációja nem ajánlott, mert ez az előrehaladást akadályozza. A Mesterek fényképei csak az emlékezést és a felismerést szolgálják. Semmi esetre sem függhetünk ilyen külsőségek használatától.

A MESTEREK TANÍTÁSA (AZ EMBERRÉ FORMÁLÓDÁS)

A para vidya tudománya szerint a szó valódi értelmében az ember nem jogosult az ember elnevezésre, hacsak nem rendelkezik teljes elméleti és gyakorlati tudással a teremtésben elfoglalt megkülönböztetett helyéről, önnön alkotórészeiről - úgymint test, tudat, lélek - és a láthatatlan erővel: Istennel való viszonyáról. Addig kell elsajátítanunk e tudást, amíg itt a Földön tartózkodunk. Aki ezt a maga teljességében nem érti, az az első leckét sem tanulta meg, és az emberi lét ábécéjét is csak ezután kezdi. A szentek ennélfogva az "emberré formálódás" feladatát róják reánk.

SATSANG

Satsangnak nevezik, ha a szent Mester egy gyülekezetnek a gyakorlat és a tapasztalás során tudományos pontossággal megfigyelt tényeket szóban megmagyarázza. A (külső) satsang a tanítások elméleti oldalát képezi, míg a gyakorlati oldal a belső előremenetel elkezdésének és továbbfejlesztésének tényleges keresztülvitele, amit meditációnak vagy (belső) satsangnak hívnak. A tudatos gyakorlás napokon vagy heteken belül gyümölcsöket terem, nem szükséges az eredményekre éveket várni, habár az előrehaladás bizonyos mértékben függ a személy hátterétől, múltjától. Az igazi Mester mindjárt az első meditáció alkalmával közvetlen belső tapasztalást ad. A különböző vallásos iskolák azonban, mihelyt szilárdság és elhatározás hiányában, gondatlanság vagy a körülmények nyomása miatt elhanyagolják a gyakorlati oldalt, egyre inkább csak az elméletre támaszkodnak. Általában ez a helyzet alakul ki, amikor egy Mester kilép földi életéből; ekkor megindul a tudomány hanyatlása, és a hivő nem talál többé támaszra. Azonban minden korban megfelelő gondoskodás történik e tudomány újjáélesztéséről, amikor mind a pozitív, mind a negatív erők újra kezdik köreiket: az előbbi erő a Mesterlelkeken keresztül, míg az utóbbi a gyakorlati tapasztalást nélkülöző vagy elméleti vitákban elmerülő egyéneken - az úgynevezett "mestereken" - keresztül hat. A Mesterlelkek, noha megjelenésükben a mindennapi ember benyomását keltik, annál jóval többek. Ahogy a doktor, a tudós vagy a mérnök képességeit és tudását is nehéz megítélni, amíg nem látjuk, hogyan dolgoznak, hasonlóképpen nem ismerhetjük föl a Mester tudását és hatalmát, amíg meg nem tapasztaltuk a rajta keresztül működő isteni erőt. Ebben a tudományban semmi titokzatosság vagy misztérium nincsen. Tanítása jótékony és építő mindenki számára, ezért a szentek mindazoknak, akik igénylik, rendelkezésükre bocsátják, lerántva a titokzatosság leplét, mely általában a misztikus tanításokat fedi. Létezik egy láthatatlan erő, ami a szenteken keresztül működik. Hogy ez az erő miért szeret az emberi szem elől rejtve maradni, olyan kérdés, melyet közvetlenül annak az embernek kell feltenni, akin keresztül működik. Ő az egyetlen közvetítő, akin keresztül ehhez az erőhöz közelíteni lehet. Ha elektromos energiát akarunk nyerni az erőműtől, oda kell mennünk a konnektorhoz vagy a villanykapcsolóhoz. A láthatatlan erőt nevezhetjük a szeretet tengerének. Ha a tengerben fürödni szeretnénk, a parthoz megyünk, ahol a sekély víz kezdődik, hogy utána elmondhassuk: fürödtünk a tengerben. Ugyanígy, ha ezen erőből jótéteményt és tapasztalást akarunk nyerni, a kapcsolat egyetlen forrásához, a Mesterszenthez kell elmennünk.

ÉLET A HALÁL UTÁN

A Természet úgy tervezte az embert, hogy akarata szerint kiléphessen fizikai testéből, magasabb régiókba emelkedhessen, és testébe visszatérhessen - mondják a szentek. Minden keresőt személyesen segítenek, mindenkinek gyakorlati tapasztalást adva - bármily kicsiny legyen is az mindjárt az első meditáció folyamán a beavatás alkalmával. A valódi Mester, szent vagy Satguru az a személy, aki képes arra, hogy a lélek testből való kilépése és időleges elválasztása személyes tapasztalatát nyújtsa az embernek, és ezzel őt az Istenhez visszavezető útra helyezze. A különböző vallásos szervezetek vezetői eredetileg ugyanerre a feladatra rendeltettek, de hatékonyságuk manapság nem kielégítő.
  Az első kézből való tapasztalat, amit egy igazi szent szívességéből kapunk, már önmagában választ ad a halál problémájára. A Biblia szerint: "aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten Országát". Tehát az újjászületés az ember testének elhagyása, és a belépés a túlvilágba: ami az átlépést jelenti a fizikaiból az asztrális síkba. Egy nap el kell hagynunk ezt az időleges szerkezetet (testünket), amely mint a téglából és habarcsból készült épület, idővel elenyészik. A Természet törvényeihez nincs fellebbezés a "halálos ítélet"-tel szemben. Félünk a haláltól, mert fájdalommal és agóniával jár, és mert bizonytalanság vár ránk a túlvilágon. Félünk a betegségtől, mert közel visz minket a halál kapujához; ezért harcolunk életünkért, noha tudjuk, hogy a vég biztos. Doktorok, barátok, rokonok vagy papok egyetlen nyugtató szava sem tud elménknek békét és megnyugvást nyújtani, mikor a Természet romboló folyamata elkezdődik. Ez a dolgok természetes folyása, és a Természetet nem tudjuk becsapni.
  Van erre valami orvosság? A kétségbeesés szakadékából csak egy út van kifelé: ha még életünkben felkészítjük és hozzászoktatjuk magunkat a szellemi áramlat testből való kivonásának természetes folyamatához, amíg még tudatos állapotban vagyunk. Ezt a Mester segítségével lehet véghezvinni minden szenvedés vagy különösebb bonyodalom nélkül. Nem puszta lehetőség ez, hanem figyelemre méltó tény. Örömünk nem ismer majd határokat, amikor birtokába kerülünk a titoknak, amely oly sok évszázada elképesztette az embert. Magasabb szellemiség tölt el bennünket a béke és Mennyország kulcsának és egy olyan életnek birtokába jutva, amiről eddig még csak a szent iratokban olvashattunk. Ébredjetek hát, és keljetek fel, mielőtt még túl késő lesz, hogy e tudományt gyakorlatra váltsátok! Ha egy haldoklónál közelebbről megvizsgáljuk a halál folyamatát, látjuk, hogy a halált megelőző pillanatokban a szem kissé fölfelé fordul, (utána még esetleg visszatérhet eredeti állapotába) s hamarosan érzéketlenné válik. Amikor pedig még jobban fölfelé fordul, az illető meghal. Az élet a szemek mögötti ponton keresztül apad és válik el a fizikai test kötelékétől és az érzékszervektől. E folyamat és módszer ismerete - melynek segítségével még életünk folyamán bejárhatjuk ezt az utat - jelenti a megoldást a halál problémájára. Ehhez nincs szükség fizikai gyakorlásra, nem kell gyógyszereket nyelni egy vakhitet kifejleszteni magunkban. Élet és halál gondját kőnnyű megoldani a Mesterszent segítségével, aki e folyamat tapasztalását fogja adni, és a belső birodalmak útjára helyez minket. Még ha egy megbízottja útján teszi is ezt, ő marad a felelős erő. A távolság nem gátolja a Mestereket.
  Hogy mit lehet e folyamat által nyerni, azt szavakkal kifejezni lehetetlen. Általában a belső szemet a sötétség vastag függönye takarja, míg a beavatás alkalmával a kereső meglátja belül az igazi Fényt. Ekkor felismeri, hogy a templomokban égő gyertyák hagyományának célja, hogy emlékeztessen a belül látható Mennyország isteni fényére. Ez a Fény jó néhány Nap sugárzásának erejére növekszik, ahogy a beavatott előrehalad az úton. Megérti, hogy a nem szűnő belső Hang, amellyel kapcsolatba kerül, az a mennyei kapocs, amit Krisztus Igének; a Korán Kalmának és Nida-i Asmaninak; a Védák Nadnak; az Upanishadok Udgitnak, a zoroasztriánusok Sraoshanak; a szentek és Mesterek pedig Naamnak és Shabdnak neveznek. Idővel, meditációja során, a kereső szemtől szembe találkozik a Mesterrel, s beszélhet vele, akár ha a világ másik végén tartózkodik is, és biztos lehet az ő kegyelméről, irányításáról és gondoskodásáról. Ilyen nyilvánvaló bizonyítékokkal ellátva, már megbízik lelki vezetőjében és a tudományban. Csak ekkor nevezheti magát a szó szoros értelmében istenhívőnek, és mosolyoghat azokon, akik a vallásról mint a bolondok paradicsomáról vagy mint valami fantomról beszélnek, melyet ügyes papok idéznek fel, és amely a "tömegek ópiuma". Ebben az életében megtalálta a biztos átjárót a Mennybe, s a külső és belső látás, a Természet titkának küszöbén áll. Most már valóban a "Mennyek kapuján zörget", illetve "kopogtat belülre". A világ támadásai sem ingathatják meg a tudományba vetett hitét, mialatt a Mester mind előbbre viszi őt. A halál számára önkéntes folyamattá válik. Múlt, jelen, jövő eggyé mosódik, ahogy a támadhatatlan igazságot, a lét lényegét a tenyerébe veszi. A testből kiszabadulván - mely immár csak mag nélküli héjnak tűnik -, felismeri, hogy ő maga lélek, az Örök Szellem elkülöníthetetlen része, és tovább törekszik eredeti forrásához. Számára a világ álomnak tűnik, de a Mester útmutatása nyomán bölcsen és félelem nélkül visszatér világi életéhez, hogy elvégezze hátralevő kötelességeit.

A KERESŐVEL SZEMBEN TÁMASZTOTT FELTÉTELEK

Mint más tudományágakban, itt is bizonyos előképzettség szükségeltetik, mielőtt az előremenetel megkezdődhetne. Házas élet, kemény munka, szegényes környezet nem jelent akadályt. Előnyt a magas beosztás vagy nagy vagyon sem jelent. Valamilyen hitvalláshoz való tartozás sem szolgálhat ajánlásul. Akárhol is élsz, törekedned kell egyéniséged nemességére, az önuralomra és a szív tisztaságára. A szív tisztasága gondolatban, szóban és cselekedetben egyaránt alapvető. "Álldottak a tiszta szívűek, mert ők látni fogják Istent." Az erkölcsös élet jelenti az első lépést a szellemiség felé, noha pusztán az erkölcsösség még nem szellemiség. Ezt mindig szem előtt kell tartanunk.
  Az ember földi életét feloszthatjuk ( 1 ) étkezésre és (2) a másokkal való kapcsolatokra. Az étkezés tekintetében alapvető a növényevés, az alkoholtól és a kábítószerektől való tartózkodás. A "ne ölj" és az "élni és élni hagyni" legyenek életünk alapelvei. A test Isten temploma, megszentelt hely. Nem vehetjük semmibe, és nem élhetünk vissza lehetőségeivel, sőt a lehető legjobban gondját kell viselnünk, hogy megfelelően működhessék. Minden mérgező anyagot kerülnünk kell, mivel azok tudatunkat betegessé és ingataggá teszik. A másokkal való érintkezésben a kedvesség és jóság magjait kell elhintenünk, hogy annak gyümölcseiből táplálkozhassunk. Szeretet és alázat. Ez a legfontosabb. "Azt tedd másokkal, amit szeretnél, ha veled is tennének." "Szeress, és hozzá minden áldás néked adatik." "Szeresd ellenségedet és tégy jót azzal, aki megvetően bánik veled." Isten minden alakzatban benne rejlik, s aki őt szereti, annak az ő teremtményeit is szeretnie kell. Szeretni Istent, egyben minden emberi lény szeretetét is jelenti. Szintúgy: kenyerünket munkánk verítékével kell megkeresnünk, és javainkat másokkal kell megosztanunk. Ezek nem üres szólamok, de szilárd és bölcs tanácsok.

KARMA (CSELEKVÉSEK ÉS TETTEK)

  Minden gondolat, szó, tett elszámolást vonz és viszonzást szül a Természetben. Minden ok okozattal, minden cselekedet következménnyel jár. Szüntesd meg az okot, és az okozat is megszűnik. A Mesterek ezt megtették és felül is emelkedtek e törvényeken - de mindenki mást kötnek a karma láncai, melyek a fizikai létezés eredő okát képezik, és amelyek ésszerű eszközei a Természetnek, hogy e létet fenntartsák. A karma törvénye gondoskodik arról, hogy szemet szemért, fogat fogért fizessen nekünk öröm vagy szenvedés formájában. Ez a törvény a terelő korbács a Természet rejtett kezében. Az emberben az értelem köt egyezséget a karmával, képez burkot a lelken és kormányozza - a szerveken és érzekeken keresztül - a testet. S habár a tudatnak a lélek szolgáltatja az energiát, a lelket mégis a tudat uralja. Uralmának megszüntetése ennélfogva az első lépés a szellemiséghez. A tudat fölötti uralom tehát győzelmet jelent a világ fölött. Még felkészült yogik és misztikusok, akik viszonylag magas szellemi régiókba képesek felemelkedni, sem érintetlenek teljesen a karma hatásától.
  A szentek a karmát három külön csoportra osztják. Úgy mint:

1. sanchit (raktározott) karma:
az életnek e Földön történt megjelenése első pillanatától számított összes előző megtestesülés alkalmával összegyűjtött, és számlánkra írott jó és rossz cselekedeteink. Milyen kár, hogy az ember semmit sem tud róluk és terjedelmükről!
2. prarabdha vagy pralabdha (sors vagy végzet) karma:
ezek okaként és eredményeként jöttünk jelen testünkbe, s ebben az életben ezeket kell kiegyenlítenünk. E karmák visszahatásai számunkra észrevétlenül és váratlanul jönnek, és felettük semmiféle ellenőrzéssel nem rendelkezünk. Ezt a karmát, akár jó, akár rossz - nevetve vagy sírva, ahogy tetszik - viselnünk és hordoznunk kell.
3. kriyaman (a jelen testben elkövetett tettekből következő) karma:
ez különbözik a fent említett két csoporttól, mivel itt az ember - bizonyos határok között - szabadon teheti, ami neki tetszik. Az e csoport alá tartozó cselekedetek tudva vagy öntudatlanul termik gyümölcseiket. Eredményeik egy részét még ebben az életünkben learathatjuk, míg a maradék sanchit raktárába kerül.

Az újraszületéseknek és az azokat követő haláloknak a karma az oka. A születéssel és halállal együtt járó élvezetek szenvedések ciklusai ily módon állandóan egymásra következnek. A Természet változtathatatlan törvénye: "amiképpen gondolkodol olyanná leszel", melynek köszönhetően ez a világegyetem létezik. Egyéni tisztaságnak és tehetségnek nem lehetséges olyan magas foka, ami - mindaddig, amíg a karma leghalványabb nyomával is rendelkezik megszabadíthatná az illetőt. A törvény figyelembe nem vétele sem ad kivételt; s bár az ember által alkotott törvények speciális körülmények között adnak lehetőséget engedményekre és enyhítésekre, a Természet törvénye ilyen engedményeket nem ismer. Ima, gyónás, jóvátétel és vezeklés adhatnak az elmének ideiglenes könnyebbülést, de a karmát nem győzhetik le. Minden karmát tökéletesen ki kell egyenlíteni, mielőtt az állandó üdvösségre lehetőség nyílhatna.
  Ezektől a tényektől megijedve az ember mély, ájtatos doktrínákban keres vigasztalást; vagy amikor felismeri, hogy számára mind a jó, mind a rossz cselekedetek - akár aranyból, akár vasból való - bilincsek, akkor a teljes lemondáshoz fordul. A különféle hitek feloldozást ígérnek, de az ember hamar rájön, mindez időleges. Nézzük most, miképpen közelíti meg ezt a kérdést a Mester? Ő a beavatás idején kezdi meg a beavatott összes karmájának felgöngyölítését, illetve eltüntetését. Ráköti a beavatottat a Hangfolyamra, amelynek gyakorlásával a sanchit-számla elég. Olyan ez, mint amikor egy marék magot edénybe helyezünk, s tűz fölé rakunk. A magok rövidesen felpuffadnak, és elvesztvén csírázóképességüket, növény nem nőhet belőlük többé. Ezután a kriyaman-számla kerül sorra. A Mester, miután óvta tanítványait, hogy ne nyissanak negatív tetteikből új számlát, általános feloldozást ad rossz cselekedeteik alól - melyek egy részét a tanítvány ebben az életében, a beavatásig már kiegyenlített. Lelkükre köti, hogy tiszta életet éljenek, s ön magukat analizálva, naponta gyomláljanak ki magukból minden tökéletlenséget. A prarabdha-karmához nem nyúlnak a szentek, hisz ez a test fizikai létének oka, s az okok megszűnésével a test is megszűnne létezni, ha így avatkoznának be a Természet törvényeibe. Ezek után a karmának csak kis mennyisége marad vissza, amit a tanítványnak élete hátralevő részében fizikai testében kell elviselnie, de a Mester kegyelme még ezt is megkönnyíti. A kegyelem törvénye csodákat tesz, és az a hívő, aki szerető áhítattal minden reményét a Mesterbe helyezi, múltja karmáinak bántó hatásain sértetlenül juthat túl. A vigasztalanság, az aggódás és a baj pillanataiban a Mester a mi reménységünk. Fizikai szemmel nem láthatóan cselekszik bármely távolságból is. Miképpen az anya biztonságosan tartja ölében gyermekét, hogy az nem érez semmi fájdalmat az operáció alatt, ügy tart minket is a Mester szerető karjaiban. Együttérzésük, szeretetük és jóságuk bőségéből - az együttérzés törvénye szerint - a szentek időnként saját vállukra veszik tanítványaik karmikus szenvedéseit. A hívő tanítvány részére halála után nincsen bírósági tárgyalás. Számára a Mester a mindent jelenti.
  Miért veszi a Mester mindezt magára? Mert odaföntről, Istentől örökli könyörületes természetét, és onnan kapja személyre szóló parancsait is, hogy a könyörület kincseit szétossza. Így a Mestert tanítványai Istenként tisztelik. A Mesterek dicséretéről írott könyveket kötetszámra találhatunk a Sant Mat könyvtárában, de még ha kétszer ennyi könyvünk is lenne, szeretetük és jóságuk nagyságával az sem lenne összemérhető.
  Az idő az emberre veti nyomasztó árnyékát, s hogy lépést tartson a változásokkal, keményen kell dolgoznia. Ám külső szükségleteiben és vágyaiban annyira elmerül, hogy az elégedettségről; az együttérzésről és a szeretetről teljesen megfeledkezik. Körülvette és behálózta a "halálos öt" - vágy, harag, mohóság, kötődés és hiúság -, olyannyira, hogy botladozva kiált a Láthatatlan segítségéért. Ha nehéz idők járnak, a Mennyek könyörülete megindul, és segítségét a Mindenható a Mestereken keresztül még bőkezűbben árasztja. Így van ez mostanság a Kali Yugában, a Vaskorban.
  Valóban nagyon nehéz elhinni, hogy bárki is fölülemelkedhet a fent említett öt szenvedélyen, és hogy még életében beléphet a Mennyek Országába. Ezen "öt" befolyása alatt áll az egész emberiség, és bilincseiktől csak egy Mester szabadíthatja meg az embereket. Mindannyian megbízható biztosítékokat követelünk, mielőtt elköteleznénk magunkat - ezeket a Mester az életimpulzus: a Naam (az Ige), illetve a belső látás tapasztalatának alakjában adja meg. A Mesterrel való kapcsolat nagyon lényeges. Akik nem közelednek, és inkább önmagukra vagy a tradíciókra, illetve az e téren hasonlóan tudatlan papokra támaszkodnak, azok éppen ezzel az erővel való kapcsolattól fosztják meg magukat; és ahogy szólás mondja: "ha vak vezet világtalant, mindketten az árokba esnek".
  Közömbösség, visszautasítás és hitetlenség nem válik javunkra, amikor a Természet ránk kényszeríti egyetemes rendelkezését - a halált. Helyzetünk a galambéhoz lesz hasonló, amely közeledni látván a macskát, szemét lehunyja, és azt hiszi, az nem fogja bántani így; de a szegény madár pár pillanat múlva a macska fogai közt lesz. Akkor már túl késő a menekülésre gondolni. Ezért hát légy éber, amíg még van rá időd!

SZELLEMISÉG

  Talán ide tartozik, hogy elmagyarázzuk a szellemiség fogalmát is, melyet a szent könyvekben gyakran összetévesztenek a vakhittel, a csodatételekkel vagy a yoga-erőkkel. A szellemiség belső élmény. Ott kezdődik, ahol minden filozófia és yogagyakorlat befejeződik. Ez a lélek tapasztalása. Amikor valaki azt mondja, "én a test vagyok", ez az intellektus diktálta ki jelentés, melynek oka tudatlanság. Mikor azt mondja, "én nem a test, hanem egy felébredett lélek vagyok", az csak bizonyos ismeretből és elméletből fakadó tudás; de amikor önvizsgálat révén az összlélektől a lélek valóságos élményt nyer, azt már szellemiségnek nevezzük. Az első gyakorlati lecke a fizikai testből való teljes kilépéssel kezdődik, egy erre alkalmas Mester jóságának köszönhetően. Segítség nélkül senki sem léphet ki és válhat külön fizikai testétől. Ha bárki másképp mondja, és azt gondolja, hogy képes erre, csak becsapja magát. A Mester segítsége nélkül - aki egyedül alkalmas e tapasztalat átadására - minden kísérlet kudarccal fog végződni. A Mesterek jövetelének célja, hogy a szellemi áldásoknak e kincsét az igazság keresői közt szétosszák. A szellemiséget nem lehet megvásárolni vagy tanítani, de a szellemi emberekkel való kapcsolattartással hozzá lehet jutni. A Természet ajándékai: a levegő, a víz, a fény stb. nem kerülnek semmibe. A szellemiség ugyanígy a Természet ajándéka, ezért a Mesterek is ingyen adják. A szellemiséget nem lehet könyvekből megtanulni, ez minden szent irat által fenntartott tény. A könyvek mások szellemi élményeinek értékes jegyzetei, leírásai. Segítenek történelmi ismereteink hiányait kitölteni, és múltbeli Mesterek üzeneteit közvetítik; melyek az élő Mester által feltárt tények igazolásában segítségünkre vannak - így erősítve a tudományban való hitünket. Olvasójuk azonban a sok egymástól eltérő fordítás, magyarázat, interpretáció nyomán csak összezavarodik, ahelyett hogy elméje megvilágosodna. És hasonlóképpen, az emberi önzés százával teremtett vallási fórumokat, melyek célja a szeretet helyett a távolságtartás és a szűk ortodoxia, az integráció helyett a befelé fordulás. Az egymással küzdő érzelmek hatására az emberek gyűlölettel telítődnek, és elméjük a háború gondolata felé terelődik.
  A Mesterek tudományának megértése céljából látogatjuk a satsangokat, ahol kétségeink legtöbbje nyomban eloszlik. A fennmaradó kérdéseket a Mestertől közvetlenül kapott válaszok fogják megszüntetni. Minden kérdést ugyanaz a nyugodt megfontolás fogadja, és soha nem kíséri vita. Gazdag avagy szegény, kicsiny vagy nagy mind egyenlő figyelemben részesül. Az igazi Mester egy ember igaz vagy hamis voltát, jó és rossz tulajdonságait - noha azokról semmit sem fed fel - olyan tisztán látja, mint mi az üvegkancsó tartalmát. A Mester előtt ülve még azok is részesülnek jótéteményeiben, akik a nyelvet, amelyen beszél, nem értik, mint ahogy az illatszerboltba betoppanva mindnyájan élvezzük az édes illatokat akkor is, ha nem vásárolunk az illatszerekből. A Mester áldást oszt tekintetén keresztül darshan; (Darshan: látomas vagy szemtől szembe látás; elsősorban szent személyekre vonatkozik.), amelyet az arra éhes el is fogad. Szemeiből csodálatos szeretetfolyam árad.

AZ IGAZI MESTER FELISMERÉSE

  A Mestert ne külső megjelenése, jól vagy rosszul öltözöttsége, családfája, szülőhazája, beszédmódja, étkezése, ne is a ranglétrán elfoglalt helye, az általa írott könyvek mennyisége vagy a róla hallott híresztelések szerint ítéljük meg. Előbb részesülj az általa ígért belső tapasztalásban, azután ebből az emelt nézőpontból már véleményt alkothatsz. A valódi Mester felismerésének próbaköve a magasztos én megtapasztalása. Bármely élő személy, aki a jelenségeket szellemi szintről látja - az embert, zavartságát, problémáit, gyámoltalanságát -, illetve a nehézségeket, amelyekkel az emberiség szembenéz, tanulmányozta, és megoldásukról gondoskodni tud; sőt képes az embert láthatóan és láthatatlanul javítani és vezetni (morálisan és szellemi téren, elméletben és gyakorlatban egyaránt) - csak ilyen személy alkalmas a Mester felelős rangjának betöltésére. Áldottak, akiknek szívében - hallva a hírt, hogy ilyen Mester létezik és közel van - vágyódás és öröm kavargó érzése ébred.
  A szellemiség olyan tudomány, amely egyszerűbb és könnyebb minden más tudománynál. Az embernek nem kell megerőltetnie magát, hogy a szeretet, a komolyság és az alázat felső fokáig jusson, mely megtermi benne a befogadó képesség szükséges állapotát. Minden más a Mester kezében van..Továbbá egy irányzatot - akármilyen szelleminek tűnhet - nem ítélhetünk meg követői száma alapján. Egy jó szónok bárhol nagy tömegeket vonz, még ha nincs is lényegi vagy meggyőző a beszédében. A szellemiség egyetlen családnak vagy helynek sem kivételezett birtoka, olyan, mint az illatozó virág, amely a Természet rendelése szerint bárhol nőhet, és messze földről gyűlnek köré a méhek, hogy nektárjából gyűjtsenek. A Mesterek nem vágynak a személyes dicsőségre, noha bizonyosan érdemesek arra. Még hétköznapi beszélgetésekben is csak azt hallhatjuk tőlük: "Ó, ez mind az én Mesterem kegyelme. Én semmit sem teszek. A Mesteremé minden dicséret és érdem." Ez az alázat az itteni ágban található egoizmus alacsony szintjéhez képest rendkívül magasra helyezi őket.
  Mesterek minden korban jöttek, hogy a Természet tudományát felajánlják az embernek. Ám csak azok fordultak hozzájuk, akik elégedetlenek ezzel a világgal. A többiek, akiknek a világ vonzása, az élvezetek és a luxus kedvesek, elfordulnak tőlük. Azok, akiknek szívében minden nemes érzelem halott, minden elképzelhető módon akadályokat görditenek a szentek útjába, sőt kínhalált is mérnek rájuk, mint Jézus, (Guru Nanak: 1469-1539 híres punjabi szent, az első szikh mester. Vele kezdődik a szikh guruk Mesterről tanítványra szálló, máig töretlen vonala.)Guru Nanak, Kabir és mások életének ismerete mutatja. Mesterek jöttek a múltban, élnek ma, és jönni fognak a jövőben is, hogy az embereket szellemi jótéteményeikben részesítsék. Feltéve és elfogadva, hogy a Mesterek tanitásain alapuló szellemiség a vallások egyedüli kiváltsággá vált a Mesterek távozása után, továbbá, hogy a szent könyvek maradtak csupán egyedüli segítségnek, mutatják az ember nemtörődömségét.
  Hogyan tudunk különbséget tenni valódi és hamis Mester kozött? Igazából nincsen olyan mérőszalag vagy mágikus formula - saját tapasztalatunkat kivéve - mely elválasztaná a helyeset a helytelentől, az igazságot a hazugságtól, a valóságot a valótlanságtól. Még Janak császár (a Ramayana Sitajának atyja) idejébén is - aki e tudomány elméleti tudásáért kész volt nagy díjat kitűzni -, csak egyvalaki volt képes megnyerni azt India összes rishi je, yogija és munija közül: Yagyavalkya. Neki még ahhoz is volt erkölcsi bátorsága, hogy beismerje: "Gargi, ismerem az elméletet, de nincsen róla személyes tapasztalatom." A következő alkalommal Janak császár kihirdette, gyakorlati tapasztalatot akar erről a tudományról, méghozzá egy meghatározott napon és olyan rövid idő alatt, mely nem hosszabb, mint amíg egy ember nyeregbe pattan, és biztonságosan megüli lovát. India széltéből-hosszából hívtak meg nagy yogikat és rishiket, de az adott időben csak egyetlenegy személy lépett elő, hogy elfogadja a kihívást. Ashtavakrának hívták, testét nyolc púp torzította el. A jelenlévők őrültnek nézték, és kinevették külseje miatt. Ashtavakra így szólt: "Hogyan várhatsz szellemi tapasztalást ezektől a foltozóvargáktól, akiket összehívtál, hiszen csak a bőr felszínével törődnek, de szemük nem lát mélyebbre?" A császár pedig, ahogy kérte, az előírt idő alatt meg is kapta a megfelelő tapasztalást. Elgondolkoztató, hogy a szellemiség virágkorának idejében is csak egy személy lépett elő, hogy elfogadja a kihívást. Korunkban, amikor az anyagelvűség van növekvőben, szinte alig találunk hivatott Mestereket. Így hát keresnünk kell őket, s ne hagyjuk, hogy hamis propaganda, mások tanúsága vagy rang, vagyon és örömök utáni vágyunk félrevezessenek minket. Amikor ilyen személyiségek jönnek, képesek életet adni a hozzájuk forduló emberek millióinak. Ők a Fény gyermekei, és az egész emberiségnek fényt adnak.
  Az egyik leküzdendő fő akadály a vakhit. Bármi, amit hallunk, olvasunk vagy követni kezdünk anélkül, hogy megvizsgálnánk, mihez és hová vezet: vakhit. Ha valaki gondatlanul, célját feledve az eszközt követi, és nem nézi meg, vajon közelebb jut-e céljahoz vagy sem, ugyanúgy vakhit. Ha valaki elmegy egy Mesterhez, és figyelmesen meghallgatja magyarázatait, melyekben a magasztos én önvizsgálat általi megszerzését fejti ki, s tanításait a különböző korok szentjeinek értékes mondásaival támasztja alá, akkor meggyőződik arról, hogy helyes az Ösvényt a tapasztalás eszközeként járni, és egyidejűleg hittel cselekedni a Mester szavai szerint. Ez az első lépés, hogy tanuljunk valamit a valóságról. Amikor az ember belső tapasztalathoz jutott - akármilyen szintű is az -, hitében megerősödve napról napra haladhat tovább.
  Manapság a beszédekre, az előadásokra és a prédikációkra figyelünk, elfogadjuk és egy életre elhisszük a hallottakat,s biztosra vesszük, hogy az üdvösség felé vezető úton járunk. De mikor összes szenvedésével, az elkülönültség fájdalmával és az ismeretlentől való félelmével jön a halál, felismerjük tévedésünket. Minden gondolatunkat lefoglalja testünkhöz való ragaszkodásunk egy életen át felvett szokása, miközben a barátok, doktorok és papok segítségre képtelenül és kétségbeesve állnak mellettünk.
  Ez az a pont ahol a para vidya tudománya komoly segítséget nyújthat számunkra. Megkönnyíti a lélek testből való kilépését; és megjelenik a Mester, hogy fogadja lelkünket, s a túlvilágon vezesse tovább. A halál a beavatott számára a legboldogabb pillanat, és akárcsak a házasságban, ekkor is Szeretettel történő eggyé válást éli meg. Aki már életében ellátogatván oda, meggyőződött a magasabb síkok felsőbbrendűségéről, az az ismerős területeket félelem nélkül szeli át. Mikor Mesterem, Hazur Baba Sawan Singh Ji a szellemi gyakorlatok szükségességére oktatta tanítványait, azt szokta mondani nekik: "Ha meg akartok győződni, menjetek, és nézzetek meg egy haldokló tanítványt." A szentek olyan üdvösségben hisznek, amely az ember életében történik meg, nem pedig a halála után. Ez valóban egyszerű és könnyű tudomány, melyben a tanítvány nem lehet elégedett pusztán a beavatással szellemi tapasztalat nélkül. Azután a szellemi gyakorlásra rendszeres időt kell szentelni, és a Mestert az előremenetelről rendszeresen tájékoztatni kell. A Mester vezetését személyesen vagy levél formájában állandóan vegyük igénybe, anélkül hogy arra gondolnánk, ezzel zavarjuk őt. A Mester intuícióval mindezek nélkül is tudja tanítványai hogyan haladnak, és legtöbb problémájukat gondolatátvitellel vagy más eszközzel meg tudja oldani, de azt kívánja, hogy az előremenetel bármely problémáját írásban hozzák a tudomására.
  A Surat Shabd Yoga vagy para vidya ősi ösvényét minden nehézség nélkül követhetik férfiak, nők és gyerekek korra való tekintet nélkül, nem úgy, mint más bonyolult és megerőltető gyakorlatokat és légzésszabályozást magukba foglaló utakat. Ezek többnyire a magasztos én fölötti csekély és értéktelen erőkre kiterjedő befolyáshoz vezetnek csupán. Ezen módszerek ráadásul erős fizikumot és bőséges táplálkozást is igényelnek. Mint ilyenek, a Mesterek megítélése szerint korunkban alkalmatlanok, és testünket fizikailag károsíthatják.

TUDOMÁNY

  A fizikai testben két főáramlat működik, amely az életet irányítja: egyik a mozgató (lélegzés vagy prana), a másik az érzékelő áramlat, amelyet figyelemnek vagy suratnak is hívhatunk. Az előbbivel a Mesterek nem foglalkoznak, úgyhogy ne avatkozzunk a légzés menetébe - az életfolyamatok menjenek tovább a maguk útján. Az érzékelő áram szétárad az egész testben, de fő központja a két szemöldök között és mögött helyezkedik el a tudattal együtt. Az érzékelő áramlatot, vagyis a szellemet ide, saját centrumába kell visszavonnunk.

BEAVATÁS

  Az értelem nem engedi, hogy az ember megismerje lelkét. Az a természete, hogy az élvezeteket keresse, és állandó hullámzását nehéz megfékezni. A belső Hangfolyamra való ráhangolódásunk a legjobb út a tudat lecsendesítésére és a koncentráció gyakorlására. Nem számít, milyen gondolati iskola vagy közösség tagja valaki, nem szükséges változtatnia ezen, maradhat ott, ahová tartozott. Itt nincsenek kemény és zárt szabályok, rítusok, ceremóniák, pompa és látvány, ajándékok vagy virágok áldozata. Amit a tanítványnak tennie kell, mindössze annyi, hogy elmélyedjen magában, és testét mint laboratóriumot kezelje. Elméleti téren a következőket kell megértenie - ez röviden a velejét képezi annak, amit később a satsangokon fog hallani:

1.
A Mester nem test szerint való; ő a testen keresztül működő erő, mely az ember tanítására és vezetésére hivatott. A tanítvány viszont a Mestert csak testi formájában képes ismerni itt a Földön és a felsőbb régiókban egyaránt.
2.

A Mester maga a Shabd, az Ige, a Nad stb. - ezek midegyike Isten kifejezőerőire, a Fény és a Hang alapelvre utal. Az erővel való kapcsolat vezeti vissza az embert igazi hazájába.

3.
Azokért, akik az élet iránt táplált illúzióikat elvesztették, és akik örökké tartó boldogságra vágynak távol a világtól és annak gondjaitól, az Ige testet ölt, hogy vigaszt nyújtson. Ahogy a Biblia mondja: "Az Ige testté lett, és köztünk lakozott." Ha egyszer a tanítvány kapcsolatba került az Igéve1 (ami a Mestertől kapott beavatáskor jön létre), annak hallható formája éjjel-nappal, minden pillanatban benne lakozik, és sohasem hagyja el, még az ember Földön való fizikai létezésének elmúlásával sem. Vele tart és marad addig, míg el nem éri végső célját. Az Ige úgy is ismeretes mint Isten szava vagy mint Hangfolyam, és ez a beavatás alkalmával a Mestertől kapott életimpulzus. Úgy hallható, mint egy nagy távolságból jövő hang, mely később olyan édessé válik, hogy földi zene képtelen fölülmúlni. Ez az Élet Vize, a Halhatatlanság Forrása, az Életelixír, a Szellemiség Nektárja stb., amiről a szent könyvekben beszélnek.
4.
Az embernek létezik egy belső szeme, amivel - mikor egy arra hivatott, élő Mester lerántja róla a fátylat - önmagaban láthatja az összes magasabb régiót. Ebben az állapotban tökéletesen tudatosak maradunk, és megdöbbentő élményeket élünk át. A magasabb régiókba való felemelkedés igazi Mester vezetése nélkül rendkívül veszélyes.

SIMRAN

  Az ismétlendő szent neveket - a Simrant - a tanítvány a beavatás idején kapja meg. Ezek őrködnek felette, s megvédik minden veszélytől. De útlevélként is szolgálnak az összes szellemi síkhoz, erőt adnak, és fenntartják a testet és tudatot a baj és kísértés idején. A lelket közelebb viszik a Mesterhez, eszközei a koncentráció elérésének és egyben különböző más erőket is közvetítenek. Az ismétlés során a szavak, érintkezve a valódi Mester figyelmével és kegyével, elektromossággal telítődnek. Viszont az úgynevezett mesterek által tanított simran nem több pár űres szónál.
  A beavatás a belső szellemi régiók és a követendő út magyarázatával és leírásával kezdődik. A bennünk levő régiókra nyíló belső látás, a síkok szerinti mennyei fényekkel, az Isteni Kapocsra, vagyis a Hangfolyamra való ráhangolással jelenti a beavatás gyakorlati oldalát. Ezeknek a Simrannal történő napi gyakorlása a meditáció. A Mester még tanácsokat ad a tiszta és egyszerű életre vonatkozóan, valamint a gyakorlatokra szentelendő rendszeres idő szükségességéről, és más hasznos tudnivalókról tájékoztat. Az egész szertartás két vagy három órán át tart. A beavatottaknak szellemi fejlődésükről naplót kell vezetniük, hibáikat időről időre korrigálva, hogy előrehaladásuk biztosított legyen.

CSODÁK

  A Mesterszent csakis különleges körülmények szülte ritka alkalmakkor mutat be csodákat tanítványának. Ezek ugyan összhangban vannak a Természet törvényeivel, mégis rettenetes szövedékként gúzsba kötő erők, és károsan hatnak a Mindenható Istenhez közelítő ember legmagasabb ideáljaira. Ez olyan tárgy, melynek tanulmányozásával a mindennapi ember nem is törődik, azon egyszerű oknál fogva, hogy hiján van a hozzá szükséges hatalmas önuralomnak, és nem tudná elviselni, illetve folytatni az elme sok megszorítással jaró gyakorlatoztatását. A hosszú idő alatt megszerzett csodatevő erők egyaránt lehetnek jó és rossz cselekedetek eszközei, s minthogy felhasználásukkal inkább okoznak kárt, mint bármi mást, a valóban szellemi emberek károsnak tekintik alkalmazásukat. A Mesterek a legmagasabb erő birtokában vannak, de a küldetésük szent. A tanítvány, akinek megnyílt már belső látása, lelki emelkedésének minden szintjén számtalan csodát láthat. Földi csodatételek nélkül nem hinni a Mesterben olyan esztelenség, mint nem hinni el, hogy valaki multimilliomos, amíg nem láttuk az összes pénzét saját szemünkkel. Hiszen tetszése szerint tarthatja vagyonát bankban, és úgy költekezik belőle, ahogy jónak látja anélkül, hogy bárki tetszésnyilvánítására vagy jóváhagyására várna. Ugyanígy: a bűvész trükkjeit figyelő sokezres közönségből csak nagyon kevesen kapnak kedvet, hogy a szakmát megtanulják. Akik mindenáron csodát akarnak látni, azok nem igazi keresők.

ÁLTALÁBAN

  Ma a világ kétségbeesetten kívánja a békét, egymás jobb megértését és a konfliktusoktól való megszabadulást. Az önvizsgálat tudománya, amely az ember testvériségét és Isten atyaságát tárja fel, az a segítség, amellyel újra felépíthetővé válik egy egészséges kultúra, s amely képes harmóniát teremteni ember és ember között. Igazán elveszett ember az, aki azt állítja, a láthatatlan Istent szereti, de látható embertársait nem. Szeretni, tisztelni és hálásnak lenni embertársunknak annyi, mint Istent szeretni és tisztelni. És épp így a látható Mestert szeretni - aki valójában az Istenhez kötő legközelebbi kapocs - annyi, mint szeretni a Mindenható Atyát. Ezért Isten könyörületét és kegyelmét az ő látható képviselőjén, a Mesterszent személyén keresztül kell lemérnünk. Ám mindennek célja a szellemiség és nem a bálvány imádás! A Mestert körülvevő atmoszféra a béke és szeretet áramaival van telítve, mely hatása alá vonja mindazokat, kik kapcsolatba kerülnek vele. Még az általa vagy az ő nevében írott levelek is az eksztázis áramait közvetítik felénk, melyek a szív legbelső zugaiba is behatolnak.
  A Guru (Guru: irodalmilag: az, aki fényt ad, a sötétség eloszlatója; szellemi tanító, Mester, vezető.) Isten előtt áll (mintegy megelőzi Istent földi létünk szemszögéből nézve). Az olyan személyiség, mint Hazur Baba Sawan Singh Ji Maharaj Mester volt, aki oly sok évig maradt tanítványai körében, még most is, hogy testéből kiköltözött, őrködik az ő szerettei, és mindazok fölött, akik valaha, szívükben szeretettel és komolysággal, találkoztak vele. A szeretetet nem kötik törvények, s ő, Sugárzó Fényalakjában Guru Dev; a (Guru Dev: a Mester Sugárzó Fényalakja, amely az asztrális, mentális és a szupramentális síkon vezeti át a tanítványt az ötödik régióig, ahol az belemerül, beleolvad az igaz Naamba vagy Igébe.) még mindig megjelenik a kedvükért, akár alacsonyabb szellemi síkokon is. Nem csak egy ember, de százak tanúskodhatnak erről, amit közömbös emberek illúziónak tartanának. Ruhani Satsangban, Sawan Ashramban a fizikai síkon még mindig árasztja áldásait közvetítőjén keresztül, aki minden szellemi kérdésben eligazítja az embereket. Az egyik villanykörtét egy másikkal cserélték fel. De ugyanaz az erő működik, ugyanaz a Fény világít az új izzóból. Mindenki, aki a Mesterhez közelít, pozitív tapasztalatokban részesül. Bárki, aki igénybe kívánja venni ezt a rendkívüli lehetőséget, csak teremtsen kapcsolatot a Mesterrel, s kívánságai beteljesülnek, szívében túlárad a boldogság, s a gondok, aggodalmak terhétől megfáradt teste újjáéled.